Néhai való jó Mátyás királ!
Sok országokat te bírál,
Nagyon dicsérett akoron valál,
Ellenségednek ellene álltál.
Hatalmasságodat jelentenéd,
Bécsnek hogy városát te megvennéd,
Ékes sereged ott féletéd,
Királi széked benne helheztetéd.
Németországot amikort kéványád,
Szent koronához választád,
És nagy sok részre hassogatád,
Magyari uraknak tisztül mind elosztád.
Akoron te lél oly igen drága,
Téged kéványa cseh Prága.
Meghervadozott szép zeld ága,
Nem kellemetes neki virága.
Terekektül nerél ajándokokat,
Ne pusztítanád országokat,
Ne kerengetnéd bassájokat,
Ne fenegetnéd ű császárokat.
Igyekezel vala sok országokra,
És nagy hatalmas városokra,
Az vizen álló Velencére,
És benne való belcs olaszokra.
Magyarországnak fénes tikere (világa),
És rettenetes bajnaka,
Numuroltaknak kies hajlaka,
Nagy ékességnek es te valál oka.
Nagy ékesség tisztességen(k)-nek,
Nagy bátorsága félelmenknek,
Ótalmazója magyar népeknek,
Rettenetes lél az lengyeleknek.
Királok között lél te hatalmas
És nagy igyeknek diadalmas,
Népek kezett nagy bizodalmas:
Légy úristennél immár nyugodalmas.
Forrás: A régi magyar
költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 14. old. – Bp.,
1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése