Ember emlékezzél az szomorú halálról
Emlékezzél az halálnak rövid órájáról;
Emlékezzél emberi állat, ingyenmajd meg kell halnod!
Ember elváltozik mint az mezei virág,
Holval reggel megvirágzik, estvére elhervad;
Emlékezzél emberi stb.
Senki azt nem tudja, holott lészen halála,
Az oráját, az idejét senki nem tudhatja;
Emlékezzél emberi stb.
Azért vigyázzatok mint az Krisztus megmondta,
Mert nem tudjátok, hogy ha reggel avagy estve leszen
Emlékezzél emberi stb.
Az Krisztus az élet és ő az feltámadás,
Az, kik őtet hitvel várják, meg nem csalatkoznak,
Emlékezzél emberi stb.
Azért szükség nékünk ezekről emlékeznünk,
Várjuk vigan halálunkra az istennek fiát,
Emlékezzél emberi állat, ingyenmajd meg kell halnod.
Forrás: A régi magyar
költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 47-48. old. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése