Nem gondol a halál senkivel,
Sem gazdaggal sem kegyetlennel:
Nem a pörlöknek esküvésekkel,
Sem a patvarkodoknak nyelvekkel.
Nem gondol senki bölcsességével,
Sem okossággal vagy sebes észszel;
Nem az uraknak fenyitésekkel,
Sem a döllyeseknek haragjával,
Nem gondol a gyenge leányokkal,
Sem a szép cziffrás asszonnépekkel.
Nem gondol sem nagygyal sem kicsiddel,
Nem marhással avagy szegénynyel.
Elsiet ő a császár házába,
Mit a szegény s hitván pásztoréba.
Hol vadnak most minnyájan a pápák,
A kardinálok és a patriarkhák?
Hol vadnak minnyájan az érsekek
A prelátusok és a pispekek.
A prépostok és a kanonokok,
A dékánok és vikáriusok?
Hol vadnak a kazdag apáturak,
A priorok és gárdiánok.
Hol a sok mester és a doktorok,
É a számtalanféle barátok?
Hová löttek el a sok császárok,
És a számtalan nagy sok királyok?
A külemb-külemb fejedelmek,
És a tehetetlen nemesek?
Hol vadnak az igen kevély groffok,
És a hamis Cancelláriusok?
Hová löttek a kegyetlen dúsok,
A hiresneves s a nemes vitézek?
Hol vadnak a birák és polgárok,
A müvesek és szántó emberek?
Hol gyermek, leány és asszonyállat,
És hol az egész emberi nemzet?
Hol immár Páris s a szép Heléna,
Hol Tarquiius és Lukrétia?
Hol vagyon Plátó és Porphyrius,
A bölcs Tullius és Virgilius?
Hol vagyon Tales és Empedocles,
és a nagy mester Aristoteles?
Hol a nagy és erős Alexander
És az igen bátorságos Hector?
Hol a drága császár Julius,
Hol a vitézek Akhilles s Priamus?
Hová lött el az igen erős Sámson,
Az eszes és igen bölcs Salamon?
Minnyájan oda vadnak s megholtak,
Egy sem meniködett meg közzülek.
Minden embereknek kell követni
Ezeket és eképen meghalni.
Minden ember ezen megálljon,
És a halálhoz igen készüljen.
Forrás: A régi magyar
költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 48-49. old. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése