Heltai Gáspár (sz. ? – 1574): Hogy e halál nem fél sem hatalomtól,sem erőtől, sem tudománytól

Nem gondol a halál senkivel,

Sem gazdaggal sem kegyetlennel:

Nem a pörlöknek esküvésekkel,

Sem a patvarkodoknak nyelvekkel.

Nem gondol senki bölcsességével,

Sem okossággal vagy sebes észszel;

Nem az uraknak fenyitésekkel,

Sem a döllyeseknek haragjával,

Nem gondol a gyenge leányokkal,

Sem a szép cziffrás asszonnépekkel.

Nem gondol sem nagygyal sem kicsiddel,

Nem marhással avagy szegénynyel.

Elsiet ő a császár házába,

Mit a szegény s hitván pásztoréba.

Hol vadnak most minnyájan a pápák,

A kardinálok és a patriarkhák?

Hol vadnak minnyájan az érsekek

A prelátusok és a pispekek.

A prépostok és a kanonokok,

A dékánok és vikáriusok?

Hol vadnak a kazdag apáturak,

A priorok és gárdiánok.

Hol a sok mester és a doktorok,

É a számtalanféle barátok?

Hová löttek el a sok császárok,

És a számtalan nagy sok királyok?

A külemb-külemb fejedelmek,

És a tehetetlen nemesek?

Hol vadnak az igen kevély groffok,

És a hamis Cancelláriusok?

Hová löttek a kegyetlen dúsok,

A hiresneves s a nemes vitézek?

Hol vadnak a birák és polgárok,

A müvesek és szántó emberek?

Hol gyermek, leány és asszonyállat,

És hol az egész emberi nemzet?

Hol immár Páris s a szép Heléna,

Hol Tarquiius és Lukrétia?

Hol vagyon Plátó és Porphyrius,

A bölcs Tullius és Virgilius?

Hol vagyon Tales és Empedocles,

és a nagy mester Aristoteles?

Hol a nagy és erős Alexander

És az igen bátorságos Hector?

Hol a drága császár Julius,

Hol a vitézek Akhilles s Priamus?

Hová lött el az igen erős Sámson,

Az eszes és igen bölcs Salamon?

Minnyájan oda vadnak s megholtak,

Egy sem meniködett meg közzülek.

Minden embereknek kell követni

Ezeket és eképen meghalni.

Minden ember ezen megálljon,

És a halálhoz igen készüljen.

Forrás:  A régi magyar költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig  48-49. old. – Bp., 1903.