Fekete szemü szemöldökü!
Szeretlek én: te ’s megszeress
Narancscsecsü, keskeny derekű
Szeretlek én te ’s megszeress.
Éjjel-napval eszembe vagy,
Kérlek téged, engem ne hagyj;
() mely fényes orczáju vagy!
Szeretlek én, te ’s megszeress.
Melykor nem lát téged szemem,
Elvész ottan mind örömem,
És elhervad mind tetemem.
Szeretlek én, te ’s megszeress.
Az ok dicsiretes legyen;
Vagy lyány, vagy menyecske legyen:
Kit szeretsz, szeretőd legyen.
Szeretlek én, te ’s megszeress.
Se élhetem, se halhatom,
Se ülhetem, se járhatom,
Se ehetem, se ihatom:
Szeretlek én, te ’s megszeress,
Kegyelmedtől én jót várok,
Mint ebecskéd utánjárok,
Vagy élek, avagy meghalok:
Szeretlek én, te ’s megszeress.
Egy divinyi ezt megírta
Meddig az eszivel birta,
Az szerelmet hogy forgatta
Szeretlek én, te ’s megszeress.
Forrás: A régi magyar
költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 51. old. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése