Seregek közt kik vattok hadnagyok,
Kerösztyény hitöt az kik vallotok,
Igyetökben nyerni ha akartok,
Hallgassátok, ezt megtanuljátok:
Ez nagy szükség jó vitéz hadnagyok,
Megtanulni, mint hadakozjatok,
Példa néktök profétáknak hadok,
Ha úgy jártok, Istenben áldattok.
Bátorsággal istenben bizjatok,
Seregökkel rendöt állassatok,
Pogánokval vívni ha akartok,
Nagy felszóval nékik igy szóljatok:
Álljatok meg és mind hallgassatok,
Atyafiak Istenben mind vattok,
Csak Istenben vitézök bizjatok,
Mert ü lészön fegyvvertök, paizstok.
Sőt istennek mind meggyovónjatok,
Bünötöket szájátok, bánjátok,
Ellenségtöknek megbocsássatok,
Feletöket ti bátoritsátok.
Tudjátok azt sok jámbor vitézök,
Régtől fogván ez pogán terekök
Elhordották, levágták nemzettök,
Pusztitották, rablották földetök.
Itt valaki közülönk elesik,
Az angyalok mennyországba viszik,
Ez világon neve elhirhöszik,
És mindönök nagy jóval üdvezlik.
Az, kik köztünk itt megmaradandnak,
Mind örülnek nagy gazdag prédának,
És romlásán, veszésén pogánnak,
Az Istenek nagy hálákat adnak.
Nem futamjék senki közzületök,
Mert sok jámbort ti itt elveszthettök,
Magatok es itt vagy hon elvesztök,
Mely pokolban ti eltemöttetek.
Vélem öszve no mind indúljatok,
Krisztus Jézust mind felkiáltsátok
Az szent lelköt kérjétök, hivjátok,
Induljatok vélem már mondjátok:
Sokan várunk szent lélök uristen!
Jújj el immár légy velünk ez igyben,
Ne hagyj minket elesni hitünkben,
Mind halálig vivjunk te nevedben.
Lám régönte az te fiaidat
Meghallgattad te benned bizókat,
Viagsztaltad szegin juhaidat,
Elrontottad kegyötlen farkasokat.
Jöjj el immár te szent fiú Isten!
Véled lészön az atya úristen,
Ne adj minket ez pogán kezében
Kegyötlenül elvesznünk ez igyben.
Te magadat igyérted mi nékünk,
Hogy megrontod elenségünk nekünk,
Szabaditod országunkat nékünk,
Nagy inségből kimentöd mi népönk.
Elrontád te régön
törvénben
Az Farahó királt mély tengörben,
Szaabaditád népedet az vizben,
Mert csak biztak te istenségödben.
Rettentéd meg Olofernes népét,
Judit asszonynyal vétetéd fejét,
Ott elvesztéd számtalan sok népét,
Meghallgatád Juditnak kérését.
Az hatalmas Nabugodonozornak,
Nagy sok népét elvesztéd királnak,
Fejét adád kezében Cyrusnak,
Hatalmadat jelentéd sokaknak.
Támasztád fel az gyermek Dávidot,
Pásztorságból, szerelmes prófétádot,
Megöletéd az nagy Góliátot,
És megrontád kegyötlen játszokot.
Vedd el rólunk azért haragodat,
Mutassad meg irgalmasságodat,
Ma és ronts meg gonosz pogánokat,
Jó Isten vagy, mutasd meg magadat.
Semmi kétség nem tartja tagunkat,
Meghallgattad fohászkodásunkat,
Most vélönk vagy, vessük el mi fánkat,
Jézust, Jézust üvöltsünk, ropp, csatt, patt.
Ezt ki szörzé, gondolá Kassában,
Pártos urak vannak jó szándékban,
Mind fejenként pogánra vívásban,
Szolnok alatt mast vár csinálásban.
Forrás: A régi magyar
költészet remekei – A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig 58-60. old. – Bp., 1903.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése