Dr. Varga Bálint (1856-1943): A legszebb áldozat

 
Nagy idő volt, fényes, büszke évek;
Gyülekeztek az első honvédek;
A teremben, hol a verbunk állott,
Szines menték bársonya tarkállott.

Ajtó nyílik, egy jámbor anyóka
Int kezével, hogy szünjék a nóta;
Becsülettel a „tiszt úr”-hoz járul
S ilyen szózat ömlik ajakárul:

„Megkövetem, nálunk azt beszélik,
Jön a horvát, bent is van már félig:
Kossuth apánk hirdeti: „Fegyverre!”
otthon ülni czégérül ki merne?

Azt is mondják: kiürült  a kassza,
Jó falatját kiki elszakassza
A szájától s mind, mi édes, drága,
Ide hozza a hon oltárára.

Sáraranyból nekem gyűrűm, kincsem,
- Bús özvegynek – mit od’adnék, nincsen;
De van fiam, bátor, deli, délczeg…
Egyetlenem, … írják be honvédnek.’

Zúgó éljen tölti be a termet;
Honvéd lett a hős szülőjű gyermek;
Budavárnál vítt, harczolt merészen,
… Ott esett el a nyugati részen.

Forrás: Tanulók Lapja 7. évf. 24. szám, 1900. márc. 11.