A tragikum alapja rendesen a bűn; egy oly kiváló ember bűne, aki épp kiválóságánál fogva azt hiszi, hogy ő a fönnálló társadalmi felfogással, szokásokkal és az általános emberi törvényekkel szembeszállhat, s ezek ellenére saját akaratát érvényesítheti. Elbukik s bukása szánalmat kelt; de a szánalom nyomába lép a megnyugvás érzete. S ha még a bűn is, ha kiválósággal párosul, szánalmat kell bennünk, mennyivel inkább szánjuk azt, aki tévedés áldozata, akit mások sodornak bukásba!
Szánalmunkat nem enyhíti a megnyugvás, sőt ha gondolkozunk az ilyen szerencsétlen áldozatok sorsán, elkeseredünk és vádoljuk a sors igazságtalanságát.
Az életnek egy ily elszomorító, jelenségét tünteti fel Vörösmarty „Szép Ilonka” című elbeszélésben, melyet kisebb művei között a legjobbnak tartanak a szerkezet művészi volta és a cselekvést mozgató jellemek erős rajza miatt. A gondolkozni szerető embert különösen ez utóbbi ragadja meg; hisz oly változatos jellemek képezik e kis tragédia alapját.
A mű fő alakja: Mátyás király, az öreg Peterdi és unokája, Ilonka.
Mátyás királysága mellett középkori lovag is, a kalandot nem vetette meg, s amint a Vértes belsejében egy lepke után szaladgáló leányt lát, megfeledkezik a vadászatról s „hévvel a lány nyomdokán halad”. De mint a költő is sejteni engedi, nem mai értelemben vett kalandot hajhász, hanem „tündér kedvtelést” keres, mint a leányka a pillangó űzésben. Ezt az is mutatja, hogy megjelenik az ősz Peterdi házában, hol felséges elveit gyönyörűen hangoztatja pohárköszöntőjében: „Addig éljen míg a honnak él” – „Egy király sem inkább, mint hitetlen; nyűg a népen a rossz s tehetetlen”.
Jól érzi magát Peterdi társaságában, de a kürt hívó szavának elhangzása után „semmi szóra, semmi biztatásra nem marad”, nyájasan búcsút vesz, sőt, hogy örömet, meglepetést szerezzen vendéglátóinak, meghívja őket Budára, Mátyás udvarába. Hogy ragyogó,nemes tulajdonságai megsebzik az Ilonka szívét, s hogy távozása után a csendes ház békés nyugalmát felveri a szerelem hatalma, azért őt hibáztatni nem lehet: akaratlanul lett e szomorú tragédia oka s bizonyára bécsi győzelme után nagy búbánatot okozott neki a szeretet által összefűzött két szív kimúlta.
Az elmondottakból kitűnik, hogy embertársai iránt kegyes, szeret másoknak örömet, meglepetést szerezni, az uralkodók kötelességéről magasztos elvei vannak, lelkiismeretes annyira, hogy, ha akaratlanul lett is szerencsétlenség okozója, az bántotta őt.
Az ősz Peterdi szintén hozzá hasonló nemes jellem.
Mint a kit Isten szeret, erőt adott neki, hogy hazaszeretetét és vitézségét a harctéren kimutassa, s aztán erejét vesztve, agg korában támaszul kis unokáját, a szép Ilonkát rendelte melléje. S az unokája iránt érzett, hálával vegyült ragaszkodás és szeretet érzete tölti el szívét, amely Ilonkájához oly erős kapoccsal fűzi, hogy a halálát nem éli túl.
Szeretet gyűlölettel lakozhatik egy szívben, miért ne lakozhatnék szeretettel? Az ősz Peterdi szívét unokája iránti szeretetén kívül a magyarság s a haza nagyjai iránt érzett őszinte tiszteletet tölti be. Nándorfehérvárnál bőven hullatta vérét hazájáért s ha e szép napokra gondol, tehetetlenségében könny tolul szemébe s nem állhatja meg, hogy hálát ne adjon Istennek, hogy a magyar nemzetet nagy férfiakkal áldotta meg, amilyen Mátyás, a dicső emlékezetű Hunyadi fia. S jó magyar szokás szerint poharat emel Mátyásra s amikor az idegen nem akar poharat üríteni, bár vendégszerető, megfeddi az ifjút Hogy Mátyást. Mennyire bálványozza, az a jelenet mutatja, mikor Budán van munkájával s Mátyásban a vadászt felismeri. Bár agyán átcikázik, hogy mennyit fog szenvedni unokája, a sajnálat érzését egy pillanatra elnyomja az öröm, s lelkesülve kiáltja: „A király az: áldás életére!”
Mindezekből kitűnik, hogy Peterdi az igazi magyar férfi főbb jellemző tulajdonságait, önfeláldozó hazaszeretetet, vitézséget, a király iránt való tiszteletet és hűséget, a hamisítatlan vendégszeretetet, mind egyesíti magánban.
A legszebb, legmeghatóbb azonban az Ilonka alakja, akinek a szép jelző nemcsak külsejére, hanem lelkére is ráillik. S ártatlansága, kedvessége, szótlan szenvedése s hervadása nagyon ösztönöz, hogy Mátyást elítéljük.
Nagyatyjának hű ápolója, s egyedüli támasza vénségében. A tiszta szívű öreg s az erőd tanította, nevelte; az volt világa. Boldog volt, ha nagyatyja ajkára, gondoskodásával és vidámságával mosolyt deríthetett, s boldog volt, ha az erdőben bolyonghatott, s órákig hallgathatta a madárdalt, vagy kergethette a tarka lepkéket. S talán boldogsága csak ebből állott. Hisz az emberekről csak nagyatyja elbeszéléseiből tudhatott valamit; de hogy azok rosszak is lehetnek, arról talán fogalma sem volt. De azért lehettek ábrándképek s voltak is. Amikor a vadásszal találkozik, előbb megijed; de mintha ábrándképével találkoznék, egyszerre barátságos lesz s házukba vezeti az idegent.
S valószínűleg azért lopózik szívébe oly hamar a vadász képe, ámbár nem lehet tagadni, hogy nagy része van ebben a vadász Mátyás nemes, ragyogó tulajdonságainak is. Mint nyílt szívű, egyszerű lányka, - nem palástolja vonzalmát az idegenhez, s esdekelve hívja, hogy újra látogasson el hozzájuk.
A magány kedves ábrándozásának s őt mind jobban hatalmába keríti az érzelem s bizonnyal sokáig kérte, unszolta a konzervatív öreget, míg rávette, hogy Budára menjenek. De az ábrándozás közben kiszínezett viszontlátás rá nézve fájdalmat hozott, melyet kedves erdejében szó nélkül, néma megadással tűrt, míg a halál megkönyörült az ártatlan szenvedésein.
Olyan volt élete, mint a virágé, amelyet az ősz hideg szele, a bánat elhervasztott.
Milyen nemes három jellem egymásra hatása készíti e tragédiát. Semmi bűn, semmi vétség, s mégis két ártatlan szenvedése és halála a büntetés, hogy e fölött egy harmadik keseregjen. Talán a túlságos ártatlanság is lehet tragikum alapja? Vagy talán kárpótlást nyújt nekik szenvedésükért a könny, amelyet mindnyájan hullattunk, mikor e kedves elbeszélést elolvastuk? És ha valóban mindenkire oly hatással volna, mint amilyennek rám volt, akkor az ártatlanság bukásában is jót tesz az emberiséggel.
Gyárfás Pál
Forrás:Tanulók Lapja 7. évf, 12. szám, 1899. dec. 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése