A XIX. század legnagyobb francia költője, a világirodalom gigászainak egyike 1802-ben született Bésanconban. Apja császári tábornok volt. Hugo Viktor igazi csodagyermeknek nevezhető, már 15 éves korában pályáz a párisi akadémia egy tételére s csak fiatalsága miatt nem adják ki neki a jutalmat! Első kísérlete az 1822-benmegjelent Ódák kötete, melyben az anyjától belécsöpögtetett királypárti hajlamok nyilatkoznak meg. Már ebben is előcsillognak azon tulajdonságai,melyek a későbbi világhírű költőt jellemzik: merész röptű gondolatok, szélsőségek rendkívüli előszeretete.
1826-ban kiadja Balladá-it, nagyobbára bizarr történeteket, csodálandó formai szabatossággal; később Keleti képeit, melyeknek anyagát Ázsia tarka-barka, káprázatos regevilágából vette. Lírai ere az 1831. megjelent Őszi levelek-ben nyer érvényesülést. Byronhoz hasonló természet, fájdalmát, csalódásait tárja elénk; csak erőteljes hangok kelnek lantjáról.
Amint lassankint az érett férfikorba lép, a színpadhoz fordul. Shakespeare meg Schiller mintájára új korszakot alkot fölléptével. A romantikusok élére áll és egy sereg ambiciózus költővel szövetkezve felforgatja az ósdi hagyományokat, maga teremtvén magának új elméletet. A klasszikusok, Racine, Corneille sutba kerülnek, a romantikus tragédia diadalát ünnepli. Egymás után látnak 1830-tól kezdve Hugótól napvilágot: Cromwell, Hernani, Delorme Mária, A király mulat, Tudor Mária, Borgia Lukréczia, Ruy Blas. Hugo Viktor a való életet kívánta ábrázolni, de természetéhez képest a végletekbe esett. Fenséges és groteszk: e két ellentét váltogatja egymást drámáiban. Alakjai mind kivételes, természetben sohsem létezett alkotások. Költői nyelve, tirádái hatás, erő és fenségesség tekintetében egyenesen Shakespeare-i mellé állíthatók. Követői azonban a rendkívüli iszonytató és undorító hajhászása által megásták e műfaj sírját.
Hugo Viktor működése főképp a regény terén örökbecsű. A legnagyobb regényíró pálmájáért az angol Dickens-szel vetélkedik. E nemű munkáiban magával ragadó fantázia nyilatkozik; nála minden: cselekvény, egyének, szenvedélyek rendkívüliek, szertelenek. A fenséges nála gyakran a borzasztóba csap át, mindazonáltal páratlan gyöngédségű jelenetei is vannak. Cselekvényeiben kevés a műgond és szerkesztési kiválóság, ő ezen túlteszi magát, lépten-nyomon ki-kitér, hogy villámszerű, meglepő, kápráztató gondolatok rajaival kábítson el. Költészete olyan, mint egy szédítő mélységű szakadék, melyben nem csak misztikus homály borong, de kellemes virágok is illatoznak.
Első regénye Han d'Islande,, melyet Bug Jargal, Egy boldogtalan végnapja, Ezerhétszázkilenczvenhárom kísér, majd legnagyszerűbb regénye: A párisi Notre-Dame templom. Megragadó korkép ez XI. Lajos uralmából: jellemzetes, festői oldalai utolérhetetlenek. (Misztérium előadása, tolvajok országa, XI. Lajos foglyai közt, Páris madártávolból.) Alakjai bizarrok, de feledhetetlenek, Quasimodo, az idétlen rútság eszménye, az érző szívű szörnyeteg. Esmeralda, a bájos cigánylány és Frollo Claudius, a lényéből kivetkőzött pap.
Hugo Viktor e sokoldalú költői működése mellett a közéletben is élénk részt vett. Királypártiból hamar szenvedélyes republikánussá változott, küzdött a legszentebb emberi jogokért, lelkes szószólója volt a szegény munkásosztálynak. A december 2-ikai államcsíny után, melyet heves agitációval igyekezett meggátolni, menekülnie kellett. Ez államcsíny lefolyását „Egy bűn története” című munkájában kíméletlenül leplezte le.
Húsz évig ette ezután az önkéntes száműzetés keserű kenyerét a tengertől körülzajlott, magányos Jersey szigetén. Irodalmi munkássága szakadatlan: szakítva a romantikus regénnyel, irányregényeket bocsát ki. 10 kötetes Nyomorultjaiban a társadalom alsó rétegeinek véres sebeit, az ínség szívszaggató jeleneteit hozza a bámuló világ elé. Tárgya a nyomor, mely gonosszá tesz, megtöri a nőt, a legalsóbb örvénybe taszít, kihat a gyermekekre és csak kivételesen táplálja az erényt. Óriási erkölcsi és társadalmi pamflet, mely segélyt sürget. A Tenger munkásai borús rajza az óceán népe életének, míg a Nevető ember-ben Angliának restaurációkori komor viszonyait érintvén, egy eltorzított, komédiássá süllyedt főúri sarj tragédiáját beszéli el. Jersey szigetén írta még a „Századok legendája” című fenséges epikai költeménysorozatot, melyben merész szárnyalással végigröppen az emberiség történetén.
A császárság bukása 1871-ben, mint megaggott embert térítette vissza Hugo Viktor hazájába. Keserű tapasztalataiból késztetve, tökéletesen visszahúzódott a politikai tevékenységtől és a magánéletben keresett nyugalmat. A franciák 1871-iki veresége még egyszer a „Rettenetes év” c. feljajdulásra indította, melyben a háború áldatlan eseményeit regisztrálja. Ezzel elhallgatott; 1885-ben örök álomra csukta le lankadt pilláit; koporsója körül nemzete, mint egy ember gyülekezett s kísérte legnagyobb fiát a temetőbe.
a. k.
Forrás:Tanulók Lapja 7. évf. 21. szám, 1900. febr. 18.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése