Varga Bálint (1856-1943): Az eb

Egy köztér ékességeül
Valamelyik lánglelkű poétának
díszes emléket állítának.

A sok komondor oda gyűl,
Fogat csikorgat, megugatja:
„Lopás volt minden jó falatja!”
„Megmart minden járókelőt!”
„Én vért ontani láttam őt!”

Egy „keleti bölcs” arra téved,
- Ki állatok nyelvéhez ért, -
S mert rágalom fulánkja sért,
Leczkézteti az ádáz népet:

„Tévedtek! Ez egy »jó lélek« vala,
Honáért élvén csak, éhen hala;
Kárt nem tett soha senkiben;
Nagy lelke kincsét milliókra
Önzetlenül, csak boldogítva szórta;
Még csontja is szeliden, szendén
Rejtett magány árnyékos enyhén
Békén pihen!”

„Nem, nem lehet!
Ki nagy volt, sokat ehetett,
Rabolhatott, dőzsölhetett,
s ha módja volt, tevé is, elhihetd!”

Beszélhetsz a rágalmazó kutyának!
Kuvasz-kedéllyel, ésszel
Mindenkit magafélének képzel,
Minden nemesnek, nagynak neki támad!

Forrás: Tanulók Lapja 7. évf. 16. szám, 1900. jan. 14.