Régi dicsőségünk roskadt jegye, barna Visegrád!
Vén faladon nagy bú bélyege ül komoran;
A Duna ősi regék seregét tuda zúgni felőled,
És egyet évenként elfeledett utain. -
Dicstelen állsz a tetőn; a halvány régi királyok
Hallgatag éjeken ott lengenek ormaidon,
Míg az alant vasutak robogása nem űzi el őket: -
Sírba veled szellem! Gőz a világ s papiros.
Forrás: REMÉNY – Zsebkönyv az 1858. évre. Szerkeszti Vachott Sándorné – Négy aczélmetszettel. – Pest – Kiadja Pfeifer Ferdinánd 1858.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése