(Vides ut alta stet nive candidum…)
(Carm. I. 9.)
Lásd, mily magas hóleple fehérlik a
Soracténak? Görnyednek az ágak is
Az erdőn. És az éles fagytól
Már merevednek a vízi tükrök.
Űzd el fagyod. Rakj bőven a tűzre fát.
Jobb kedvvel szedd le a negyedévi bort
Tartalmazó kupád a polcról,
Jó Thaliarchusom. Az szabin bor.
A többit bízd az égre, amely dühös
Tengerszelek harcát zabolázta meg,
Hogy ciprusnak, gyertyánnak vénhedt
Ágai meg se remegnek csendben.
Ne kérdezgesd, hogy mit hoz a holnapod,
Minő időt ad: bízzad a sorsra. És
Édes szerelmek, hancuzások
Víg örömét ne kíméld magadtól.
Míg dús hajadra nem csap a dér, te csak
Birkózz, ugorj. És éjszaka édesen
Súgott szavakkal töltsd az órák
Hosszú sorát a babádnak élve.
Titkos sarokból szóljon az áruló
Leánykacaj. Birkózva feszítsd le szép
Karjáról a zálog-kösöntyűt
S álmakacs ujjairól a gyűrűt.
Forrás: Budapesti Szemle 1943. 265. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése