Tudod-e még: mikor legelőször
Átölelvén forró kebelem -
Elsusogtad lángoló szerelmed,
Holdragyogta csöndes éjjelén?!
A csillagok – szerelmünk tanúi -
Ugy fénylettek fönn a kék egen,
S a szellő oly édesen sohajtott,
Holdragyogta csöndes éjjelen…
- Nem sokára, hol szerelmet vallál,
Tévelyegtem a kies helyen:
S láttalak a más keblén pihenni,
Holdragyogta őszi éjjelen…
A csillagok – tört esküd tanúi -
Elsápadtak fönn a kék egen,
És a szél oly bús haraggal zúgott -
Holdragyogta őszi éjjelen...
Forrás: REMÉNY – Zsebkönyv az 1858. évre. Szerkeszti Vachott Sándorné – Négy aczélmetszettel. – Pest – Kiadja Pfeifer Ferdinánd 1858.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése