Szenvedély fűti szerelmét,
Minden iránt, ami földi -
Palotáit, széfjeit s a
Szívét egészen betölti.
Ritka sikerében részes
Szája is, e zajló öböl,
Amelyből a szóvirágok
Mindenre kész hajóteste
Szakadatlan ömöl, ömöl.
Lázadozó és ruganyos,
Semmi sej ejti zavarba,
Amikor a nagy halat az
Aprók közül kiragadja.
Torka érc, ajka trombita,
Nincs nélküle ankét, vita,
Sajtóban, egyesületben
Otthonos a verhetetlen
Egyéniség.
Így lesz kora
Megérdemlett diktátora.
Forrás: Budapesti Szemle 1943. 265. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése