Ismeritek a Tannhäuser legendát?
A dalokét, ki élte alkonyán
Kivirágzott vándorbotja árnyán
Tűnődik élte hánytvetett során?
A Vénusz-barlang lángoló borától
Mámorbaszédült ifjusága int, -
A legjobbakkal összemért erővel
Ott áll a dalnokversenyen megint.
Így álltam én is, dallal koszorúsan,
A megdicsőült Holnap zengő versenyén
Az Élet ujjongó énekével számon
Mintha milliók szívének lázát zengeném.
És most ülök a remetei kertem
Parányi háza napos oldalán,
A naplemente békitő derűvel
Utolsó csókját súgározza rám.
Az almafáról sárguló levél hull,
Érett gyümölcsnek már utat mutat.
A nyáresti zsongás százezer neszéből
Fülem egy régi dalfoszlányt kutat.
Zarándokok dalától zeng a nyári este,
Kik Máriához mennek: törtek, betegek.
Úgy érzem, itt a vén gyümölcsös árnyán:
A dal sodor, már én is ott megyek.
Megállok fenn a hegyi Máriánál,
Koszorúm levéve: megbékélt szegény,
Leteszem a szívem százszor hét sebével
Csendesen az oltár hideg szegletén.
Forrás: Budapesti Szemle 1943. 265. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése