Mint a tű a viaszlemezen
Dalt örökítve ritmusban remeg,
Reszket rajtam bánat és öröm,
Hogy dalt mondhassak néktek, emberek.
Mint a tű a viaszlemezen
Remegtem én is Istenem kezében,
Sosem tévesztve mégsem dallamot,
Parancsszavára ha lemezt cseréltem.
De most recsegve törik, vagy kihagy
A tű s a költő dadog a hangzavarban,
Ájultan áll. Mint szárnyszegett madár
A földindulással birkózó viharban.
Forrás: Budapesti Szemle 1943. 265. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése