Fáradtan róva Virginia rengetegjét,
Hangjánál zörgő harasztnak,
mit feldúlt a lábam mert őszidő
volt,
Vén fa lábánál egy harcos sírja ötlött szemembe,
Holtra sebzetten, menekülve itt temették el
(könnyen fel tudtam fogni mindent).
Rövid déli pihenő, aztán tova! Szorított az idő,
De kicsiny táblára írva s felszegezve a fára,
megmaradt a sírnál e felirat:
„Bátor volt, óvatos és hű, s az én drága bajtársam.”
Soká, soká töprengtem, aztán továbbmentem
a magam útján,
Idők változása torlódott s az élet jelenetei,
Ám gyakran idő és tér változása közben, magá-
nyomban, vagy a város tömkelegében hirtelen
Felbukkan előttem az ismeretlen harcos sírja –
felbukkan a művészietlen felirat Virginia rengetegjében:
„Bátor volt, óvatos és hű, s az én drága bajtársam.”
Angolból fordította: Zoltán Vilmos
Forrás: Vasárnapi Ujság
23. szám (67. évfolyam) Budapest, 1920. december 5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése