Seress Imre: Inczédi Pál

- A világháború legendáiból –

„Huszár legények, mond a kapitány,

Csavarjunk egyet muszkáknak nyakán.

Megtudni azt, a beste hogy, s hol áll:

Eredj Inczédi Pál!”

Véres vala másnap mindannyi kard;

Megismeré a muszka a magyart!

A kapitány víg: „No, ember valál

S hős vagy Inczédi Pál!”

Még aznap jő a huszárezredes,

Egy vakmerő, okos legényt keres.

A kapitány mond, míg haptákot áll:

„Itt van Inczédi Pál!”

Megy a legény, s hogy aztán visszajön,

Oroszra ez megint egy vérözön.

Az ezredes mond: „Újra hős valál

Derék Inczédi Pál!”

A tábornok ott van harmadnapon:

„Legjobb huszárod kell nekem nagyon.”

Az ezredesnek szava készen áll:

„Itt van Inczédi Pál!”

Megy a legjobb huszár, s hogy visszatér,

Az ezredesnek ez új, örök babér.

A tábornok mond: „Nagy arany dukál

Ezért Inczédi Pál!”

És Hindenburg is jő egy reggelen:

„Hős és eszes huszár kell énnekem!”

A tábornok felel, míg szalutál:

„Itt van Inczédi Pál!”

Kitesz magáért újra a legény,

S Hindenburg mond: „Ember, már annyi áll,

Talpán Inczédi Pál!”

És Bécsből végre jön parancsolat,

S megjárja Bécset is egy hét alatt,

S Bécsben kezet fog véle a király:

„Fiam, Inczédi Pál!”

A Sztrijnál eztán volt nagy ütközet.

Igaz, megint győzelmes véget lett,

De ott utolért mégis a halál,

Dicső Inczédi Pál.

Hadúr Isten a magas égbe’ fent,

Az ördögökkel tán csatára ment,

Kellett neki egy jó magyar huszár:

S itt volt Inczédi Pál.

Forrás: Vasárnapi Ujság 24. szám (67. évfolyam) Budapest, 1920. december 19.