Endrődi Sándor (1850-1820)

Ábrányi Emil után csakhamar elköltözött az élők sorából kortársa, Endrődi Sándor is. Most már egyre kevesebben vannak az élők között annak a költői nemzedéknek a tagjai közül, amely a hetvenes években, az öregedő Arany János lábainál nevelkedett fel és közvetlenül tőle vette át a magyar költészet fáklyáját.

Endrődi ennek a nemzedéknek a legjobbjai közül való s ő érte el talán valamennyi között a legnagyobb sikert a közönségnél olyan időben, mikor a vers iránti érdeklődés még nem volt általános s a költők csak a kevés kiválasztottak számára énekeltek. Van egy verseskönyve, amelyet mindenki olvasott, amelynek egyes dalait mindenütt szavalták és énekelték, s amely belejutott a nemzet ama kincstárába, amelyből az egyszerű emberek milliói az érzésük kifejezésére való eszközöket merítik. A Kurucnóták könyve ez, mely a millennium utáni hazafias felbuzdulás idejében jelent meg és a régi kurucénekek hangjának és hangulatainak páratlanul művészi utánzásával, a Rákóczi-kori reminiszcenciáknak felhasználásával és az egykorú tömegérzésekkel való kapcsolatba fűzésével minden szívet megnyert magának, mert a tradícióból vett eszközökkel a magyarság egy történelmi érzését szólaltatta meg: az Ausztriával való közösségből származó súrlódások miatti elkeseredést. ezren és ezren vannak, akik éneklik az Endrődi verseire írt dalokat abban a hiszemben, hogy igazi régi kurucnótát énekelnek. A magyar nép magáévá tette Endrődi múzsájának kedves termékeit, amelyeknek ugyanaz lett a sorsuk, mint a népdaloké.

Endrődi már a kurucnóták előtt is aratott nagy sikereket. Tücsök dalai a Petőfi és Heine hatása alatt fejlődött újabb magyar lírának legszebb alkotásai közül valók, a

hangulatra felépített, üde, egyszerű kis dalok, a szerelem, a természet, az elmúlás melankóliája, a fiatal lélek érzelmi hullámzása szövődik össze bennük szelíd bájosságú muzsikájába. Ezek még a nyolcvanas évekből valók és nagyon jellemzők annak a kornak a lírai hangulatára. A kurucnóták után a költő hangja mindinkább elmélyült, új színt kapott az ősz felé hajló férfi életbölcsességének lehiggadásával: Anakreoni dalai-ban az élet keserűségével és mulandóságával való szomorú leszámolás és az élet apró örömeibe való menekülés, Isten felé című könyvében pedig a hitben való kibékülés kapott finom és nemes hangokat. Kortársai többségének pátoszából Endrődiben alig volt valami, - az ő lénye a közvetlenség felé törekedett s lírájának őszintesége az, ami biztosítja tartós életét.

Az életben is közvetlen modorú, nagyon szeretetreméltó, derék ember volt. Világi pályája is egyszerű volt: sokáig dolgozott mint középiskolai tanár vidéken és Budapesten, később a képviselőház naplószerkesztője lett s ezt az állását tartotta meg, míg a betegeskedés meg nem akadályozta a munkában. Néhány év előtt szélhűdés érte és azóta nem tudta visszanyerni régi fizikai frissességét. A szélhűdés most megismétlődött és ezúttal már a költő szervezetében nem volt elég erő, hogy leküzdje a bajt, a halál elragadta közülünk. Irodalmunk történetében azonban megmarad a helye minden időkre.

Forrás: Vasárnapi Ujság 22. szám (67. évfolyam) Budapest, 1920. november 21.