Tekintsünk
vissza a múlt évre és tanuljunk meg tőle reményleni.
Csendesen,
de szilárdul haladunk, javulunk, épülünk, közéletünk semmi ágazata sem marad
hátra, egyik a másikat mozdítja előre.
A
vallásosság és népnevelés ügye emelkedőben van; ez évben két nagyszerű templom
készült el Isten dicsőségére hazánkban; az esztergomi basilica, és a fóthi
kathedrale, mindkettő egyszersmind a hazai műemlékek legszebbike, és felépült a
minden templomok közt legszebb templom: a vallásfelekezetek közti egyetértés,
melyet a múlt év fényesen tanúsított, midőn a dühöngő ragály napjaiban
lelkészeink valláskülönbség nélkül részesítének testi ápolás és lelki
malasztban minden szenvedőt. – Több tanoda megnyerte ez évben a nyilvánosság
jogát, mi azokat régi virágzásukra fogja segíthetni s ami ez évben roppant
foglalást tett a népnevelés mezején, létrejöttek a vasárnapi és tanyai iskolák.
A
tudományos világban magyar akadémiánk újabb megszilárdulása kelti föl bizalmunkat,
midőn annak élére oly férfiak állíttattak, kiknek tevékenységéről meg vagyunk
győződve.
Irodalmunkat
ugyan nagy veszteség érte Vörösmarty halálában; ámde itt is elmondhatjuk, hogy
a költő újraszületett, midőn meghalt, mert művei ezután még nagyobb hatással
leendnek. A többiekre örvendetesen mondhatjuk el, hogy öregeink megifjulnak,
ifjaink megöregbülnek, amazok erőben, ezek tudományban. Az idén megjelent
magyar könyvek száma megközelíti a hétszázat! Népies vállalataink roppant
hatást gyakorolnak a közönségre, mely folyvást növekedőben van, a „Vasárnapi
könyvtár” eddig hallatlan elterjedésben ismerteti legjelesebb íróink műveit. A
napi sajtó folyvást növekedő részvétet gerjeszt; a „Pesti Napló” új szerkesztőt
kapott báró Kemény Zsigmondban, ki eszesen, tudományosan, következetesen vezeti
e nagy fontosságú hírlap ügyeit, míg Török János szerkesztése alatt új
politikai hírlap keletkezett nyelvünkön a birodalmi fővárosban Bécsben, a
kormány hivatalos lapja a Budapesti Híradó, a vállalkozó Emich Gusztávnak adatván
át, szinte gazdagabb tartalmat ígér jövőre. A tisztán irodalommal foglalkozó
lapok, Délibáb, Hölgyfutás, Visszhang, Családi lapok, Divatcsarnok egymással
nemesen vetélkedve mozdítják elő nyelvünk haladását. A Szent-István társulat
százezerre menő népszerű könyvet oszt szét évenkint, ingyen, vagy csekély
árért. Ennyi dicséretes törekvés lassankint felemeli népünket azon míveltségi
fokra, melyen más, általunk bámult nemzetek állanak.
Művészeti
ügyeink is haladnak előre. Legelső helyen említjük a színészetet, mint mely
legnagyobb befolyással bír. Pesti színházunk körülményei ez évben örvendetes
fordulást vettek. Gróf Ráday, legkedveltebb igazgatónk egyesíté a régi erőket,
a hiányzókat pótolja újakkal, buzdítá a drámaírókat, méltányos volt a művészek
és a közönség kívánatai iránt, aminek és Simoncsics János gazdászati igazgató
takarékosságának természetes következménye lett, hogy ez intézetünk a közönség
minden igényét ki tudja elégíteni, míg a közönség részvéte ezt oly állapotba
helyezte, hogy ez idén még a korábbi
évek adósságait is képes volt törleszteni, s kiszolgált tagjait tisztességesen
nyugdíjazni. Emellett a vidéken is örvendetes pártolás mutatkozik a művészet
iránt: Szabadkán új színház nyittatott meg, s ilyennek építése határoztatott el
Debrecen és Tata városokban is. Arad, Kolozsvár, N.-Várad elébbeni buzgalmukban
most is megmaradtak.
A
festészegylet tagjainak száma több ezerre szaporodott s állandó műtárlatunk
folyvást növekedő buzdítással hat a hazai festészekre, tehetséges festőket
külföldre küldtek tanulmányozás végett főuraink, mint Apáti Mórt, Telepi
Károlyt, az itt bennlevőket pedig hazai tárgyú művek készítésével
foglalkoztatják, mint Petrich Orlayt, Molnárt és Kovácsot.
Fametszetekért
sem szorulunk többé külföldre, a lapjainkban közlöttek eléggé bizonyítják e
művészeti ág kifejlését Pesten. A zeneegylet folytatja előkészítő működését,
míg Horváth E. magányiskolájának növendékei többször szép sikerrel mutatták be
magukat a közönségnek.
Népzenénk
folyvást nemesbülő irányban halad új zeneköltőink törekvése által.
Ipar
és gazdászat ügyében is sok haladást tettünk ez esztendőben: a javított
gazdasági gépek, ekék, vető-, arató-, cséplőgépek nagy elterjedése legbiztosabb
mértéke gazdászatunk gyarapodásának. Gazdasági lapok és könyvek sikerrel
terjesztik az újabb kor üdvös újításait és találmányait, a mezőgazdaság könyve
e téren megbecsülhetetlen kincs gyanánt jelent meg ez évben. Legnevezetesebb
esemény azonban reánk nézve az általános tagosítás eszméje, melynek
foganatosítása által hazánk lakosai félbirtokukkal gazdagabbak leendnek s
egyedül képesíthetők ipar által bármely mívelt államot megközelíthetni. Ide
számíthatjuk még a létesült hitelbankot is, melynek áldása a földbirtokot még
egyszer oly becsessé teendi, mint eddig volt.
Vasutaink
is szaporodtak ez évben, a Bécs-győri vonat most nyílt meg, s szinte ez évben
határoztatott el egy Ipoly-Sajó-völgyi, Győr-kanizsai és Kassa-miskolci vonat
építhetése.
Kereskedelmünk
ezáltal is újabb lendületet nyer. Borainkat nagymértékben hordják a külföldre s
terményeink a párizsi ipartárlaton elismerésben részesültek; kertészeti
haladásunk Encz képezdéje által biztosíttatik.
Találmányokat
is mutathatunk fel ez év folyamából; egyik Gyürky hajó-hajtó gépe, másik Farkas
konkolyszedője, harmadik Jedlik és Hamar Leo tökéletesített villanyvilágítása;
melyek mind nemzetünk becsületére válnak.
Nemzeti
lételünk egyik nagyszerű emléke is ez idén létesült, a budavárhegyi alagút,
méltó ikercsoda-testvére a Lánchídnak.
Új
hasznos ismeretekben gazdagultunk, megismertük a kenyér-gyökeret, mint
burgonya-pótlékot; az ásfodélát, mint szeszfőzésre való gyökeret; megtanultuk a
tűz- és jégkármentesítő intézetek hasznait becsülni s ez idén sokkal kevesebb
panaszunk lehetett sokkal több kár és veszély ellen, mint egyébkor.
És
végre napról napra jobban megtanultuk azt, amit régen kellett volna már
tudnunk, hogy a magyar nemzet boldogságának egyetlen egy útja-módja az, hogy
önmagát szeresse; hogy a legkisebb, úgymint a legnagyobb érezze annak
fontosságát, szükségét, hogy a nemzeti jóllét emelésének mily nagy szüksége van
minden egyes ember kezére és fejére és szívére. Íme e tudat lassankint
megszilárdul bennünk. Főuraink hazatérnek és példát adnak nemes buzgóságukkal a
hon boldogításában, okos gazdálkodásban, nemzeti nyelv, művészet, tudományok és
erkölcsök mívelésében; a köznép örömest tanul a jó példából s egymást nógatja,
buzdítja a felvilágosodás és közszorgalom ösvényén való haladásban, melynek
örvendetes nyomait a múlt évben is eléggé tapasztaltuk. Legyen az ezutánra is
így! Hogy legyen a magyar nemzet testben, lélekben egy és erős, nagyjaiban
büszke, kicsinyeiben szilárd, vagyonilag gazdag, értelmileg kitűnő,
erkölcseiben tiszta, vallásában állhatatos, Istentől megáldott és emberektől
magasztalt! – ahogy megérdemli…
Vasárnapi Ujság 3. évf.
1. sz. (1856. január 6.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése