Kisteleki Emil 1861-1931
Ábrányi Emil 1850-1920
Ha meghalok s te túlélsz engemet,
Tégy tanúságot arról, hogy mi voltam!
Kitüntetés, rang nem kellett nekem,
Lenéztem mindig büszkén, hidegen
Hiú hatalmat, külső, cifra fényt,
De könnyes szemmel szántam a szegényt
És szeretetről, jóságról daloltam!
A benned érző kedves, drága szív,
A benned égő fényes, tiszta lélek
Megértett engem… Ó, hadd nézze hát
Mivoltomat a te szemeden át
Az eljövendő századok sora!...
Mert akkor, én nem múlok el soha,
Babéros fejjel mindörökre élek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése