Ártatlanul bár, őseidért lakolsz,
Míg istenidnek düledező lakát
És füstbelepte szobrait mind
Római! helyre nem állítottad.
Míg jámborul élsz, addig uralkodol!
Istennel indulj és Vele térj meg is!
A megvetett Egek tömérdek
Gyászt okozának e szép hazának.
Immár Monaesus és Pacorus hada
Kétszer legyőzték isteni jel nekül
Küzdő hadunkat és nyakukban
A mi rabolt aranyunk ragyog most.
Kis híja volt, hogy lázadozó hazánk
Nem foglalá el dák, meg az aethiop.
(Ez félelmes
hajó-hadáért,
Az meg a dárdavetésbe’
jártasb.)
E bűntenyésztő kor legelébb a nász-
Ágyat gyalázá meg s a családokat,
S az így eredt ragály kiáradt,
Bűnbe süllyesztve egész fajunkat.
A zsenge szűz már kapva-kap a ledér
Táncon s tanul sok asszonyi cselfogást,
Még nőni sem kezd keble halma
S már a bűnös szerelemre gondol.
Majd férje mellé víg borozás között
Ifjabb legényt vesz válogatás nélkül,
Majd nem titokba’, mécset oltva,
Osztja tilos gyönyörét, de nyíltan.
Hívásra kel föl, férje előtt, mihelyt
Szólítja bármely arra menő szatócs,
Vagy a spanyol kalóz, ki drága
Bért fizet egyszeri szégyenéért.
Nem ily szülőknek magzata volt a had,
Mely pun vitézek vérivel a vizet
Szennyezte és legyűrte Pyrrhust,
Antiochust s fene Hannibált is;
De földfiából vált katonák kemény
Hajtása, mely jól törte a föld rögét
Szabin kapával, s hordta háton
A szigorú szüle egy szavára
A rőzse-kévét, míg a nap a hegyek
Árnyát cserélvén, a kimerült ökör
Jármát levészi s távozóban
Boldog időt hagy a nyugovóknak.
Mit tönkre nem tett kárhozatos korunk!
Erényes ősök, ernyedező atyák
Gyarló utódi még magunknál
Is gonoszabb fiakat hagyunk itt!
(Ford.: dr. Nagy Zsigmond)
Forrás: Vasárnapi ujság 19. szám (67. évfolyam) Budapest,
1920. október 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése