Magamnak szólok, ha dicsérem a fákat
Mikor március rájuk új zöld ruhát ad.
Magamnak szólok, a jéghegyet ha látom:
Odáig aligha jutsz el már, barátom.
Magamnak szólok, ha bámulom a holdat
Malájszín éjszakáján bánatomnak.
Magamnak szólok, a szívem ha kitépem
S úgy úsztatom magányom tengerében.
Magamnak szólok, ha azt mondom: szeretlek;
Oly messze vagy, már nem is értheted meg.
Forrás: Vasárnapi ujság
19. szám (67. évfolyam) Budapest, 1920.
október 10.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése