Van-e sír, oly óriási,
Melyben nemzet elsüllyedhet?
Mily órjás bír megrázni
Oly rendítőn poklot, mennyet?
Oh, nekünk más halált szántak:
Megjelöltek bélpoklosnak
S körénk loppal sírfalának
Egy világot torlasztottak.
Mégsem bír le senki, semmi!
Élünk mélyén is e sírnak:
Élő népet eltemetni,
Megölni még így se bírnak.
Korán hittek haldoklónak,
Kincseinket kik elvették!
Hullarablók megcsalódnak,
Most gyúl itt csak nagy élet még!
Most, ha minden poklok ellen
Minden erőnk egybelüktet,
Most fogunk legerősebben
Élni, - védve életünket…
Most, ha minden nagy erénynek
Mentő fénye gyúl a vészbe
S megbékülnek ellenségek
És bolondok térnek észre…
Legtisztábbá, legdicsőbbé
Épp most éled majd e nemzet!
S nincs oly gazság, mely legyőzné!
Soha sírba nem süllyedhet!
Forrás: Vasárnapi Ujság 16. szám (67. évfolyam) Budapest,
1920. augusztus 29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése