Tóth László (19. sz.): Pattog a tűz…

 
Pattog a tűz, csakúgy lobog lángja,
Csupa tűzben van a szívem tája!
Bánateső, könyem hull reája,
Hej, de annál inkább csapkod lángja!

Kicsinyke kis szikra gyujthatá fel;
Egyetlen esőcsepp olthatná el!
- A szikra jött egy kis lány lelkéből:
S elolthatná egy köny szép szeméből!

Eh! ne bántsd még kis lány, hadd lobogjon,
Hogy nála szivünk összeolvadjon.
Vagy – ha nem szeretsz hiven, leányka:
Égessen el engem sivem lángja!

Forrás: Sárosy Gyula: Én albumom. Pesten, Nyomatott Herz Jánosnál 1857.