A SZERELEM
A szerelem, az az ezermester
Iskolába fogott engemet,
Legközelebb festésszé képezte
Tanítványát: az én lelkemet.
Im, egy képet festettem, leányka!
Jól, vagy roszul, azt még nem tudom;
Légy te bírám, úgy sem érti ezt más,
Itt van a kép nézd4 – megmutatom.
Egy virágot ábrázol ez a kép:
Kikeletkor nyílik a virág,
A virágra rózsafellegekből
Mosolyogva néz a napvilág.
Mit jelent ez? Kell e magyarázat?
A nyiló virág, lásd, én vagyok;
Te vagy a nap, mely gyönyöreimnek
Fellegéből áldva rám ragyog.
Nyilatkozzál, téged illetőleg,
Van igazság benne? Mert ha nincs:
Kijavítom a hibát azonnal,
Csak egy szót szólj! Csak egy jellel ints.
Fájdalommal bár, de kijavítom. -
Hiszen nem soká tart a dolog, -
Változtatni csak a rózsafelleg -
És a napnak rajzain fogok.
Felleg helyett, bús, haragos felhő
Takarja a tiszta égövet;
Nap helyett a felhő mennydörögve
Szór fejemre tüzes mennykövet!
ÓH NE MONDJA NEKEM…
Óh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem történnek már csudák!
Történnek még, csak hogy a világnak
Eseményit sokan nem tudják.
Ismerék egy szegény, szegény némát,
Ki beszélni előbb nem tudott;
Virágnyelvű dalnok lett belőle
A mint egy szent forrásból ivott.
Ismerék egy szerencsétlen ifjat,
Ki nem látott napot, csillagot;
Megmosdott a szent forrás vizében,
S legott a mennyégbe láthatott!
Ismerék… de minek elsorolni?
Én valék a néma, én a vak,
Míg csak téged,tündér szerelemnek
Szent forrása, nem használtalak!
Vak voltam: mert setét vala elmém,
Néma: mert üres volt kebelem;
Te teremtéd lelkem gondolatját,
Érző szívet te adál nekem!
Tündérforrás csudatévő szentje,
Szőke angyal, tégy még egy csudát:
Oltárképed boldog templomává
Változtasd át keblem csarnokát!
Forrás: Sárosy Gyula: Én albumom. Pesten, Nyomatott Herz Jánosnál 1857.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése