Nagy, nagy az én vétkem!
Hitem a csalódás
Körmivel széttéptem
S mikor dúlt hitemet,
Szerető szivemet,
Szent reményeimmel
A rideg lemondás
Sirjába temettem:
Hit, remény,szeretet
hármas hantja felett
Mindent kinevettem,
Amihez hit járul
S hangosan hirdettem:
Hogy a remény ámít,
A szerelem csábít
S mindenkit elárul.
Üdvhozó hit helyett
Átkos hiedelem
Bujdosott a kétség
Országába velem:
Hogy nincs oly szerelem,
Melynek szózatára
Felviharzik ismét,
Mint a tenger árja
S feltalálja üdvét
Törthitü kebelem.
Álhalottból szívem’
Lelked átvarázslá
Eleven oltárrá…
Szentem: rajta képed,
Ott imádlak híven
Leborulva téted…
Téged! Hitem szentje,
Erények erénye,
Lelkem szemefénye,
Szendeség fölkentje.
Oh! miért kell félnem:
Hogy szívem verése:
Bűnöm büntetése;
S azzal feddi isten
Nagy, nehéz vétkemet,
Hitetlenségemet,
A miben nem hittem.
Forrás: Sárosy Gyula: Én albumom. Pesten, Nyomatott Herz Jánosnál 1857.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése