2026. júl. 29.

Szász Károly (1829-1905) versei

 Az idős Szász Károly portréja a Vasárnapi Ujságból (1898)
 

MADÁRFÉSZEK A TEMPLOMBAN 

(Hugo Victor után)

 

Menj a templomba estimára
De a midőn oda beméssz,
Ne csak a ragyogó oltárra:
E kis madárfészekre nézz!

A komor és sötét kövekre,
Hol legerősb a vakolat
Fészket rakott a vándorfecske,
Ez óriási bolt alatt.

Hol moh teriti el füzérit,
Ott helyezé el gyermekit.
A Krisztus védszárnyának érzik
Jóvető, édes melegít.

A templom, hol árnyak remegnek.
Gyönyörrel hallja e zenét.
A kis madárkák úgy csevegnek!
S a templom éje oly setét!

A szentek  hideg, komoly serge
A hallgató oltár körül,
Tavasz- s csók hó lehét érezve
A szomszédságnak megörül.

A szüzek és proféták szobra
Mind hallgatózik és figyel,
Te kis csoport!  Zengő dalodra,
Mely égi szerelmet lehel.

Egy angyalra száll a madárka;
Az angyal szendén mosolyog.
S az eddig nem látott tréfára
Nevetnek az apostolok.

A szentnek a madárka monda:
„Jó reggel, szent!” oly vidoran,
Hogy a komoly szent visszaadja:
„Jó reggelt, édes madaram!”

A roppant templomok mi szépek!
Legmagosbak az ég után, -
De egy parányi fecskefészek
Az isten háza igazán!

VILLIKKEL ÁLMODÓ…

Villikkel álmodó szegény barátom!
Emlékeden el-elmerengek én.
Gondolkodom felőled: nyugodalmad
Milyen lehet a sírok fenekén?

Följár-e onnan bolygó lelked árnya
Keresni még az elveszett gyönyört?
Vagy képzeleted fénybe mártott szárnya
Végkép lelankadt, végkép öszvetört?

Nem űzi-e már a futó ábrándot?
Mi annyi kint okozott volt neked,
Mely távol: szebb Murilló angyalainál,
S közelben: Medusa-fövé jeged!

Csikorgó téli éj rideg magányán,
Ha száll a légben miljom hópehely,
És hulló csillag sziporkáz az ürben:
Szük lesz neked, tudom, a síri hely.

A ködös éj lelked testvére most is,
Sorsodhoz, életedhez úgy talál!
Halván merengés vészzilált alakja,
S jég sziklán ülve, a hideg halál.

De jőj fel, óh jőj sírod éjjeléből
Szelíd szellőjü nyári éjszakán,
Midőn a sírra rózsa bokra hajlik:
Mint ölelésre boruló leány.

És a bokorban zeng szívinditó dal,
S azon kivül nincs semmi,semmi nesz;
A fülmile a te búdat dalolja,
A „megszakadt húr utóhangja” ez!


Forrás: Sárosy Gyula: Én albumom. Pesten, Nyomatott Herz Jánosnál 1857.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése