Gr. Vass Ottilia (1829-1917): Hozzád a távolba

 
Csöndes az est, néma a táj
Még a fülmile is hallgat:
Andalogva elmerengett
S bámulja a fénylő holdat.

Tiszta vizű tó a völgyben -
Csillag sereg fürdik benne
S e csillagok oly ragyogók
Mint ha szemed köztök lenne.

A tó partján sürü fenyvek
Lombjai közt nyugvó viszhang
Fölriadt most – fölkiáltá
Távolból az esti harang.

Szivem olyan mint e vidék:
Minden fájdalomtól szabad;
Csak a viszhang nem beszélhet -
Nem hallhatja csengő szavad.

Forrás: Sárosy Gyula: Én albumom. Pesten, Nyomatott Herz Jánosnál 1857.