Tóth Endre (1824-1885): Csőszkunyhó

A mi legmagasabb a rónavidéken:
Némi homokhalom csupasztetejében
Guggol a csőszkunyhó
Hegyes süveg gyanánt valaki fejében.

Mögötte, messzire, tán valami város?
A mit a délibáb alkot, meg odább mos.
Fölötte a kék ég,
Lenn a zöld ültetmény egymással határos.

Csonka fülü kis eb a kunyhóajtóba,
Kunyhóajtó mellett a messzilátófa…
Most is ül valaki
Sugár tetejében, most is ügyel róla.

Az országút mellett, néhány hajtásra,
Rongyos paticsfallal áll a búji csárda.
Egy rossz zsidófiu
És egy komor legény guggol ajtajába’!

- Lódulj hát, ha mondom! Tán megint más ész ért?
Fejedhez ne vágjam azt a kopott cégért;
Nem adhatsz te nekem
Hitelbe, a mikor másnak adsz kész pénzért?

Zsidófiú mozdul, becsoszog a házba:
- Érik a tengeri… majd bejön az ára…
Akkor egy üveg bort
Oda nyújt a legény kinyitott markába.

Jár az itce délig, délután is járja;
Megered a legény síró furulyája…
Amott a csőszhalmon
Csaholni kezd váltig a kunyhó kutyája.

- Hej beh soká késel te semmirevaló!
No még egy üveggel… abba’ lesz tán a jó…
A jó is, a rossz is,
Szomoru nótám is csalfa galambomról.

- Csahol az a kutya, baj van a kunyhónál,
Ne mulasson kelmed bor-, furulyaszónál,
Kend a határ csősze,
A gazda káráért kend az a ki jót áll.

- Befogod a szádat, ha még egyszer mondom!

Ha itt furulyázom, ott csahol a gondom…
S helyettem a gubám
A messzilátóról széttekint a dombon. -

Forrás: Sárosy Gyula: Én albumom. Pesten, Nyomatott Herz Jánosnál 1857.