Könyek hulltanak és sohajok lángoltanak itten;
Míg a térdre rogyott fájdalom arcra borúlt!
Annyira föl van ez a sírdomb szentelve: hogy a szórt
Átkok is áldássá válnak e hantok alatt.
Forrás: Sárosy Gyula: Én albumom. Pesten, Nyomatott Herz Jánosnál 1857.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése