„Lesz még egyszer ünnep a világon.”
Zengsz oh költő s viszhangzik szavad.
Lesz virág a fán, gyümölcs az ágon
S nép erényben boldog és szabad.
Most nem az, nem! Élvén is halottan,
Bűn-fertőben, teng leng itt a nép.
Az Istentől sujtva, elhagyottan,
Mert elhagyta áldó Istenét.
Pattanjon föl sirok lomha zára,
Ti próféták ne aludjatok!
Míg hajnal jő a vak éjszakára,
Hadd harczoljon bátor ajkatok.
Száraz csontok szerteszét hevernek,
Álljatok meg e csontok felett:
H ti szóltok, ind életre kelnek
S lelket nyernek ők halál helyett.
Telve hittel s lélektől megkenve,
Keljetek föl szent apostolok!
Ha megoldik buzgalom tüznyelve,
Millió sziv ujra égni fog.
Égni forrón és lángolni hűen,
Uram a te szent oltáridért!
És nem csügged el kicsinyhitüen,
Ha kemény harcz próbál és kisért.
Jöjj magad jöjj! s alkoss uj világot,
Oh te tövis koronás király!
Áldott a sziv, sirjaiglan áldott,
Hol jó lelked hű szállást talál.
Te mosod meg tiszta hófehérre
Bűn szennyétől a szegény szivet,
Tévelygőnek Te mutatsz az égre,
S meggyógyitod, ki hozzád siet.
Jöjj oh Jézus! Porba hullva kérünk!
Jöjj gyógyits meg a világ beteg.
Hogyha nem Te vagy a mi vezérünk
Elfogy a hit és a szeretet.
Elfogy minden: áldás, üdv és béke,
S neml esz e nép boldog igazán.
Oh ihless meg szent idők emléke,
S szülj Pünkösdöt a magyar hazán.
Forrás: Buda és vidéke X. évf. 15. sz. Bp. 1901. Pünkösd
hava (május) vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése