Hald a lugosnak énekesseit,
Harsogva öntik képzetimre bájok.
Alélva, csüggve halgatok reájok.
Miként örülnek ők édelgve itt.
Olvadt szivemnek gyors ütéseit,
Ah elsimitja lágy melódiájok.
Számolva zengő bős Simphoniájok,
Oltják lelkemnek szenvedéseit.
S mint meghitt gallyán a kis Fülmüle
Legtisztább érzet árjában hevüle
Imígy én is Chloem szűz karjain.
Kéjelgve; égő ajkam ajkain
Édes gyönyörbe szenderitnek el.
S Erosz leszáll, a szűz kegysekkel.
Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály –
Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése