Három háznak urává tett
Kedves apád halála;
Három háznak koszorúja
Kisérte vég-utjára.
A három ház kettejének
Ő rakta le alapját,
Ő rakta a kőfalakat,
S tette fel a bokrétát.
Szegény öreg! ama hitben
Hagyta rád a házakat,
Hogy te még egy emelettel
Főlebb tolod azokat.
Csalódott, mint oly sok apa
Csalódik a fiában,
Akit pedig láng-észnek tart
Bukott diák korában.
Tatarozást harmincz éve
Nem láttak a házaid,
Az idő vas-foga csontig
Rágta azok falait.
A tetőn be nappal a nap,
Éjjel a hold kandukál,
Nyáron zápor, s csöndes eső,
Télen meg a hó szitál.
S csodálkozol, hogy lakóid
Egymás után indulnak –
Jobb hazára szert teendők –
A Krisztina Körutnak?
Azt gondolják: ott nullás port
Nyelni nagyobb élvezet,
Mint te nálad a szobában
Szedni az esőt s hóvizet!
Forrás: Buda és vidéke IX. évf. 14. sz. Bp. 1900. Pünkösd-hava
(Május) vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése