A templom megtelt zsufolásig,
Tolong a sok kiváncsi nép.
A kóruson orgona játszik
Amint a menyasszony belép.
Brokát selyem takarja testét
A fején myrtus koszoru…
Oly régen várta ezt az estvét,
Mégis mily bágyadt s szomoru.
És mond a pap remek beszédet
A boldogság titkairul:
Ott egyedül két rokon lélek,
A hol a szerelem virul!
Az ifju pár áldásra készen…
Nagy az üdvözlők serege…
Mily szép az élet ha egészen
Ragyogó fénnyel van tele!
Csak az a kár e rög életben,
Hogy minden fénynek árnya van,
A szerelem az tova rebben,
S a csüggedő boldogtalan
Amint kilépnek a templomból,
Nyomukban a tengernyi nép
Ajkán a mámor szava mordul:
Mily gazdag pár és milyen szép!
Pedig bár dus hajjal megáldott
A mai boldog vőlegény,
Még dusabbak a tartozások,
Mint a hány szál van a fején.
A hitelezők
összesugtak:
„Lesz hozomány, s
fizetni tud!”
Sajnos, - hitelbe
vásároltak
Kelengyét s myrtus
koszorut!
Forrás: Buda és vidéke IX. évf. 35. sz. Bp. 1900. Szent
Karácsony hava (Deczember) vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése