Halvány orczákat, csendesen
Ömlő szelíd könnyeket,
Az estfényen bús-édesen
Csüggő nedves szemeket,
Szeret szívem, s érzései
Philoméla keservei.
Mohhal benőtt szírtos-helyek,
Az erdök hüs boltjai,
A holdal játszó csermelyek
Szivem édes társai,
Mitől van ez ah mondjátok
Mondjátok meg ha tudjátok?
Szívemnek miért kedvesebb
A magányosság, s vele
A mély völgy, s leg-csendesebb
Rengetegek éjjele
Mint a népes vigasságok
S a pompás táncz múlatságok.
Senki sem sértett meg, miért
Sirok, miért könnyezek?
Mért sóhajtok ha bő nem ért?
Mi kivánságok ezek?
Melyembe szivem mi veri
Ez édes kint ki ismeri?
Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály –
Pesten kiadás Füskúti Landerer Lajos 1824.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése