Siralmas énnéköm tetűled megválnom.
Áldott Magyarország tőled eltávoznom;
Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!
A fölföldet bírják az kevély nímötök,
Szerémségöt bírják az fene törökök.
Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!
Engömet kergetnek az kevély némötök,
Engöm környülvettek az pogán törökök.
Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!
Engöm elúntattak az magyari urak,
Kiízték közőlök az egy igaz Istent.
Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!
Legyön Isten hozzád áldott Magyarország,
Mert nincsen tebenned semmi nagy uraság.
Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!
Ez éneköt szörzék jó Husztnak várában,
Bornemisza Pétör az ő víg kedvében,
Valljon s mikor leszön jó Budában lakásom!
Forrás:
Budapest – A székesfőváros történeti, művészeti és társadalmi képes folyóirata
2. évf. 2. szám 1946.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése