Csendes liget! boríts-el
Sötétes alkonyiddal
Míg én e jávor-árnyra
Dülvén az esthomálynak
Keservemet kisírom.
Nem fogja felzavarni
Elszenderült magányid
S a gyönge fülmilének
Nyögdécselő panasszát:
Csendelgve mint az est-szél
Lebeng sohajtozásom,
S csak a szelid leányka
Édes nevét zokogja,
Ki mint egy halk ah! eltünt,
Határa vágyaimnak.
Borítsd-be hát keservem
Sötétes alkonyiddal,
S rózsáid kelyhe rejtse
Lelkem véres könyűjit.
Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály –
Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése