(Emlékül Szemere
Miklósnak)
Győzelem a derék pályabérbe
S nem mindég győz a ki fut.
Embertől gyávaság, ha fut és első,
A lónak ezért szép pálya-díj jut.
Ló vagy ember, küzdésben, ha első,
Jó fajta vall és valódi erény.
Csak előre! a hősök jelszava,
Hátul jár az, ki gyáva legény.
Az ember fajul, nemesedik a ló
S kiválik náluk az igazi vér,
Őrzik, hogy vérök jól vegyüljön
Csak a tiszta családfa a mi ér.
Nálunk a vegyes párok regénye
Parthie vadászat, és sok egyéb más
Összekeverte hajdan igaz vérünk
S az apa, ha fiára néz: Tamás.
Sternbusk jól iktatta be nevét…
S majd egykor a ló
unokák,
Hirdetik tetteikkel fényesen,
Hogy nem czáfolják a nagy apát.
Oh bár mint lovaink, mi is,
Őriznénk meg régi jó fajunk
S miként a multban most, a jövőben,
Mutatnánk, hogy magyarok vagyunk.
Magyar vitéz vérére áhitson
Minden királyi s tündér leány,
S ismét az legyen a mi rég volt,
Úr a magyar a saját hazáján.
Forrás: Buda és vidéke IX. évf. 28. sz. Bp. 1900. Szent
István hava (Augusztus) vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése