Zilahy Lajos: Ó... (Levelek az édesanyámhoz)

- Ó mondd anyám, 

Az őszi esték hosszú bús magányán

Fonod-e még a gond sötét rokkáján

Az éjfekete fonalat?

Fiad, ki messze

Nyirkos sötétlő várfalakba zárva,

Egy boldog óra szent ütését várja,

Tehozzád írja verseit.

Őrizd meg őket.

Sorsunk sötéten int a messzeségből –

- Most annyi csillag hullong le az égről –

... Vajjon az enyém merre száll?

Nézd alkonyat van.

Az udvaron már takarodót fujtak

És apró, sárga gyertyalángok gyultak

A sok katonaládán.

Mindenki ír.

- Mennyi levél a ládafedelen!

Előveszem hát én is levelem

És elborongva írom:

Ma szerda van,

Holnap csütörtök – aztán indulunk,

- Még nem tudni, hogy merre visz útunk...

- Lehet, hogy Napkeletre.

Ma szerda van,

Holnap csütörtök, - péntek, - szombat...

... Az őszi szélben trombiták danolnak,

- Gondolsz-e rám anyám?

(Forrás: Zilahy Lajos versei 1914-1916 – Beöthy Zsolt előszavával – Bp. 1916. Singer és Wolfner kiadása)