I.
Rág gondolni, csak ugy titkon,
Csak magányomban merek,
Óva, félve, nehogy titkom
Megtudják az emberek.
Zsongás némul… s én a csendben
Elsuttogom nevedet,
Aztán hozzád küldöm lelkem…
Hűbb őrződ nem is lehet.
II.
Szivem minden dobbanása,
Egy szerelmi vallomás,
Reggel, este imádsága
Egyedül te, senki más.
Tőled, néked, érted él csak
Lelkem minden érzete,
Elfeledni sohsem tudlak;
Képed szivem istene!
III.
Bibor az ajkad, hogyha szól,
Hallgat a madárka,
Szép szemed sugáritól
Kél a sziv virága,
Éj hajad, ha rám borul,
Néma, csendes éjben
Nyugszom, melyben csillagul
Szerelmem van ébren.
IV.
Szemedben van az ég,
És minden csillaga,
Szemedben a nap ég,
És minden sugara.
Szemedben van az ég
S égben a menyország;
De ha égben volnék,
Akkor is csak hozzád
Földre kivánkoznék.
Forrás: Békésmegyei közlöny IX. évf. 19. sz. B.-Csaba, 1882.
február hó 12-én, Vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése