Ne korhold őket, nem ők a rosszak, te vagy
A rossz, a megcsömörlött telt edény, megfagy,
Ki rád néz, borzong s mint a tüskés borz, tüskét
Szúr feléd, mutatva lelke sebét, üszkét.
Neked volt, nekik nem volt malasztjuk. Malaszt,
Égi szárny őket nem hívogatta. Haraszt
S halál ijesztő lábnyomán döngött, zörgött
Mulandóságok szekere s rajt az ördög
Mint kellemes víg kocsis vagy sofőr nyargalt
S az ördög-kórus énekelt hozzá kardalt.
Szegények ők, urak, nagy dámák, prolik,
Életük malmán lyukas vékába folyik
Gyenge gabonájuk. Lásd be, ők a szegények,
Hallok fényében, kunyhóban, szennyben égnek,
Ők a száműzött kedvesek, kik az Isten
Kezét keresik, kezük fekete vízben
Csapkod part fel, talán épp te vagy a part,
Te vagy mentőöv. Meneküljenek: akard!
Csak ne így, gyáván, szenvtelen szívvel nézzed,
Hogy vonulnak a pusztulás felé vésznek,
Örök kudarcnak csúf sivatagján. Ne ints
Feléjük büntetést. Reád várnak. Segíts!
Forrás: Vigilia 1935. 2. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése