Kertünkben a paradicsom
a novemberi szél elé,
a cseperésző fény felé
tartott tenyérrel érleli,
óvja még néhány kései
gyümölcsét. Rajtunk már kabát
hirdeti a tél szigorát.
Az ember védheti magát –
hanem a meztelen növény
számára, íme, nincs remény,
nincs idő! Törvény ez, tudom,
hogy ez a kis paradicsom
nem fog édessé ízesedni,
pirossá, széppé színesedni,
mégis naponta bámulom,
irigylem és csodálkozom:
milyen hit, mekkora erő
biztatja, hogy e dermedő,
szigorú szabályú világ
ellen így védi meg magát
s gumóit? Egyik levele
megőszült. Ma ejtette le…
Törvényszegő paradicsom,
keményen megbűnhődsz, tudom,
holnap a sáskaszájú agy
bokádba, száraidba kap,
de, ím, hibátlan példa vagy:
dolgozni – nem, amíg szabad –
amíg lehet, addig muszáj,
amíg az oktalan halál
föl nem ment, meg nem érkezik,
utolsó pillanatodig!
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 223. old. –
Népművelési Propaganda Iroda 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése