Oly könnyű volt a terhe eleinte,
de felfelé, egy-két lépés felett,
csodálatos testében mintha vinne…
S fulladtan ált meg Juda meredek
domboldalán. És ez volt telje: táj,
amely körötte szerteáradott;
megindult s tudta, senki nincs nagyobb
mint Az, Ki megfogant s most benne vár.
Ez ösztönözte, hogy karjában hordja
már Gyermekét, ki messze-messze még –
s az asszonyok hozzá közel hajolva
ruháját érintették és fejét.
A pátriárkák szólottak felőle
s belőle mélység áradt és erő –
csak nyílott még a Megváltónak zöldje,
de örvendett immár s egy másik ölben
ugrálni kezdett a Keresztelő.
Ford.: Ijjas Antal
Forrás: Vigilia 1935. 3. kötet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése