Tavasz, tavasz, virágok friss füvek közt,
Tegyétek félre a kést, a botot.
Füvek, virágok e két durva eszközt
nem szívelik, mert bántani szokott.
Bot és kés ellensége a virágnak,
kaszálja és nyesi vakon, vadul.
És ellensége az egész világnak,
mert emberekre is rászabadul.
Milyen kár, hogy a világ címerére
mégis odakerült és ottmaradt
a bot s a kés s az ember szívevére.
Fakó mezőben, Nap és Hold alatt.
Szebb volna ott, a világ címerében,
bot és kés helyett, mit megfest a vér,
szebb volna ott, keresztbe téve szépen
két rózsaszál. Egy piros, egy fehér.
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 29. old. –
Népművelési Propaganda Iroda 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése