Akár a lét
a diófák boltíve pincesötét.
De itt e hatalmasra nőtt
mandulafa lombja között
átragyog az éjféli ég
a csillaggal tömött.
A mandulafa, a legöregebb,
ím csillagot gyümölcsözött.
Az értelem
megválthatatlan, de örül a szem.
Nem volt még soha közelebb
s tán nem is lesz ily kéz-közelben soha már
a végtelen,
a megbékélt halál.
A karácsonyfa-fénnyel olykor idáig villogó gyerekkor.
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 16-17. old. –
Népművelési Propaganda Iroda 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése