A természet hitében élők
tudják:
növények, állatok
hűlt porából nőtt, amivé nőtt
az ember,
s visszatántorog
a porba, virágba, madárba;
és sárba fúl, és szállni kél;
s nem jön el végső pusztulása, -
tovább él minden, ami él:
a falon a futó bogárka,
utcán a kolduló veréb,
égbe nyújtózó szomjú pálma,
s elefánt, mely tűnődve lép,
mind – az Ők s az Én – elegyedve.
S a változás formáin át
egyszerre vált halált új rendre
az innen- és a túl-világ.
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 26-27. old. –
Népművelési Propaganda Iroda 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése