Kertünkben már alszanak a virágok
langyos szellőben és holdfényben alszanak.
Ha elég bátorságom lenne hozzá
leszakítanék egy violát, hogy reggel
színnel és illattal keltsem Kedvesem.
A hold muzsikája szól a kert felett
s közben mintha aludnának virágaink.
Aztán látom a függöny résein át
egy kibomlott rózsa leszakad az ágról
s mint madár, átszáll a szomszéd kertbe.
A hold ekkor éppen előttem úszott
s Szent Dávid, kit mindnyájan nagyra becsülünk
letette hegedűjét és egy kancsót
nyújtott felém a messzi ég küszöbéről.
Igyál, mondta. Nem. Aztán mégis ittam
és egészen elfelejtettem Kedvesem.
Ó, a virágok már mind szárnyra keltek
s míg részeg voltam, döntöttek sorsom felett.
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 33. old. – Népművelési
Propaganda Iroda 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése