Levél se rezzen. A szél még vesztegel a vártán.
Éjfél. Az ember nyugodtan ülhet a kertben:
A nap heve hátvédjeit elbújtatta benne.
Az eső is, ami kezd csak szemeregni, meleg még.
Lehet ez? Odafenn távoli villám? Igen, utána
Mennydörgés messziről. Akkor nincs még vége a nyárnak.
Eltelik, úgy lehet, egy-két hét, amíg megindul az észak-
Nyugati szél, és a hideg eső sárgára, pirosra
Festi a lombozatot, majd szépen leteríti a gyepre,
No meg a keskeny, hevenyészett kőutakra a kertben.
Láthatod-e majd még hó alatt is ezt az egészet?
Most még meleg van. Az eső megszűnt cseperészni.
Hihetnéd,
Nyári éj puha csöndje. Kár volna még lefeküdni.
Véget vetni az őszi napéjegyenlőség ingatag pillanatának.
Ki tudja, most ha fölállnál, mi lenne? Tán megeredne az
évszak.
Minden csak jelenés. Magad is. Csak várj a sorodra.
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 17. old. –
Népművelési Propaganda Iroda 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése