Ez itt a kert. A csend-értő gyümölcsök
s bogárneszek már halkan alszanak
a fák alatt, hol fű-zenéjű bölcsőt
ringatnak régen elnémult szavak.
A késő pitypang kócos bóbitája
az ég tükrébe fésülködni néz,
s a vén csalánok közt susogva várja,
hogy elsimítja tán egy könnyű kéz.
Ez itt a kert, hol szélcibálta hajjal
tépnél fagyott virágokat magadnak,
míg méhrajt zendít oktalan zajod.
De ágbogozta, tüsketépte jajjal
szívünkön át a percek úgy szaladnak,
mint fürgeléptű almatolvajok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése