A kutyatej ejtőernyői szállnak,
kényelmesen kinyílt a birsvirág;
előretolt sugarai a nyárnak
nyomulnak a bolond-zöld kerten át
Rozsdásodik barkája a diónak,
sápadtan elvirít az orgona;
kis szőke felhők nyugatnak loholnak:
fönt zúg már csak a szelek ostroma.
És megfeszül a táj, rohamra készen:
cseresznyék piros lövedékei
luggatják át a zöldet majd vitézen,
s meggyek sebével lesz a lomb teli.
Aztán robbannak a sárgabarackok,
s málna-had vérzik – védtelen bakák…
Fán-ragadt szilvák, fonnyadt képű aggok,
adják föl majd a győzelmes csatát.
Forrás: A kert öröme – 101 vers kertbarátoknak 16. old. –
Népművelési Propaganda Iroda 1982.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése